A Főtanfelügyelő törvény és állampolgárt tisztelő …

A történet 2011. november 11-re nyúlik vissza, amikor a Bernády szülői akciócsoport tagjai iktatás (iktatószám 2011. november 11./50) után átadták a Bernády elnevezésért összegyűlt aláírások másolatát Dumitru MATEI Főtanfelügyelőnek, mely alkalommal személyesen is előadták a magyar szülők kérését megyénk oktatását igazgató elvtársának (sic!). A főtanelügyelő nem zárkózott el a kéréstől és ígéretet tett arra, hogy támogatni fogja azt, hogy az iskola felvegye a Dr. Bernády György, volt polgármester nevét.

A főtanfelügyelő ígéretéhez híven a december 22-i városi tanácsülésen meg is szavazta a névadást szabályozó határozattervezetet,  igaz – a forrásaink információi alapján – előzetesen azt ígérte, hogy személyesen fogja a városi tanács elé vinni és előterjeszteni a névadás határozattervezetét, de erről időközben megfeledkezett. Nem mindenki ismeri az “ígéret szép szó, ha betartják úgy jó” mondást. Természetesen a politika más szabályok szerint műkodik…

Ami a petíciót és annak aláíróit tartalmazó beadványt illeti, a Főtanfelügyelő válaszát nem siette el, sokat rágódhatott rajta, mert a törvény által garantált 30 nap helyett, négy hónap múlva érkezett meg a hivatalos levél. Ahhoz képest, hogy a Főtanfelügyelőnek több mint egy negyed évbe telt a levél megírása (a törvényesen előírt 30 nap helyett) a levél stílusa, valamint tartalma minden várakozást alulmúlt.

A március 12-én kelt 50-es számmal iktatott 10 soros válaszban egy teljesen értelmezhetetlen szöveg szerepel, és összekeverik Marosvásárhelyt Dicsőszentmártonnal. Ezt aláírta Tanfelügyelőség jogásza, egyik tanácsosa és maga a Főtanfelügyelő is. Ezt a levelet fogalmazta meg a Tanfelügyelőség négy hónap alatt, vajon milyen dokumentumokat szerkesztenek, ha történetesen rövidebb idő áll rendelkezésükre?

A szülői akciócsoport tagjai elfogadhatatlannak találták a válaszlevél tartalmát, valamint stílusát ennek következtében úgy döntöttek, hogy személyesen meglátogatják a megyei Főtanfelügyelőt, aki a román és magyar nemzetiségű diákok sorsa felett rendelkezik városunkban. A felületesre, és meglehetősen tiszteletlen hozzáállásra utaló levél tartalma és stílusa miatt a beszélgetés részünkről számonkéréssel indult, amelynek során a Főtanfelügyelő elismerte az intézmény tévedését, továbbá azt is, hogy a levél tartalma égbekiáltó (“scandalos”), ugyanakkor szívélyesen biztosította arról a jelen levő szülőket, hogy másnap kapnak egy “normális” választ. Nem törvényes választ, hanem rendesen megírtat…

A beszélgetés ezután a Bernády névadás valós megvalósításának irányába indult el, a szülők rákérdeztek arra, hogy Dumitru MATEI mint Főtanfelügyelő, és egyben városi tanácsos hogyan látja a névadás kivitelezését. A Főtanfelügyelő válasza az volt, hogy a Bernády György név ősszel, iskolakezdéskor már ott fog díszelegni az iskolán.

Ezek után, a beszélgetést követő napon – 2012. március 22-én megfogalmazott levélben a Főtanfelügyelő azt közölte a szülőkkel, hogy mivel a 2012. január 22.-én a városi tanács által hozott 10-es számmal iktatott határozatban az iskolát a 2-es Számú Általános Iskola névvel vette leltárba a város, a névadásra nem kerülhet sor a 2013-2014-es iskolai év előtt. Ez a válasza minden eddigi elképzelést felülmúlt. Csupán apró megjegyzésként megemlítenénk, hogy mind a március 12-én, mind a március 22-én keltezett válaszlevélen az 50-es sorszám szerepel!!!.

Ami a januári tanácsülést illeti, amelyen a fent említett 10-es számú határozat született, az egyik magyar anyanyelvű tanácsos azt javasolta, hogy a város leltárába a jelenlegi 2-es Számú Általános Iskola szerepeljen a Dr. Bernády György névvel (lévén, hogy ugyanaz a városi tanács hozott egy névadást szabályozó határozatot). Ekkor Matei törvényt tisztelő és ismerő Főtanfelügyelő, alias városi tanácsos amellett kardoskodott, hogy az átvétel nem szól a névadásról, és ezért szerepeljen csak a 2-es Iskola megnevezés az átvételi lajstromon.

A fentiekből kitűnik, hogy a Főtanfelügyelő, akit adólejeinkből tartunk fent, rá se ránt arra, hogy a magyar tanulók érdekeit is szolgálja, szülők és állampolgárok jogos és törvényes kérését teljességgel mellőzi, és mindezt úgy teszi, hogy közben azt a látszatot sugallja, hogy szimpatizál, empátiát érez a kérvényezőkkel. Ami pedig a Matei úr tolla által aláírt levél minőségét illeti, azt már kommentálni sem lehet, de erről döntsön az olvasó maga.

Az állampolgárokkal történő levelezés ténye elhanyagolható amellett a törvényeket és azok alkalmazását, életbe léptetését teljesen mértékben semmibe vevő magatartás mellett, amelyet Dumitru Matei, Maria Cioban, Camelia Horvat és más állami döntéshozók és tisztségviselők képviselnek.

A fent említett állami klán hosszú hónapok óta bojkottálja a névadásról szóló tanácsi határozat alkalmazását és életbeléptetését, teszik ezt a város polgármesterének vigyázó szemének és kezének biztonságos közelségében.

 

Az akciócsoport számonkérő levele a polgármesterhez

A Bernády akciócsoport tagjai egy újabb lépést tettek a valódi névadás irányába, pontosabban a meghiúsult iskolai névadás feltételezett felelőseinek számonkérésének céljával.

Lévén, hogy a A Bernády iskola elnevezését eldöntő tanácsi határozatban végrehajtóként megjelenik Dorin FLOREA polgármester és a Városrendészeti Osztály, melynek képviselője HORVAT Camelia jogász,  az akciócsoport tagjai többször személyes látogatást tettek a a városrendészeti osztályon, de ennek jogásza, a jegyzőhöz hasonlóan csupán arról volt hajlandó tájékoztatni a szülőket miért nem lehet a névadást kivitelezni és azt életbe léptetni.

Úgy tűnik ennek az ügynek nincsenek felelősei, akiket meg csoportunk tagjai megpróbálnak felelősségre vonni, azt próbálják kézzel lábbal elmagyarázni, hogy miért nem az Ő felelősségük ezt a tanácsi határozatot életbe léptetni.

Ennek következtében mi, a Bernády akciócsoport tagjai, az alábbi levéllel fordultunk a fent említett személyekhez, hogy megmagyarázzák nekünk, miért nem hajtják végre a Bernády névadásról szóló tanácsi határozatot 6-7 hónap után sem?

A polgármester és a városrendészet képviselőjének hivatalos válaszát – ha lesz ilyen – akkor majd megjelentetjük a blogon, bizonyára annak tartalma is a felelősség elkerüléséről fog szólni.

Kíváncsian várjuk.

 

Mit tesz és mond a város jegyzője?

Ebben a bejegyzésben bemutatjuk újabb kalandunkat, amelyet a közigazgatás kaotikus rendszerében éltünk át sajnálatos módon már sokadszorra. Ezesetben  elmondjuk, hogy  miért mentünk mi a 2-es Számú Általános Iskola magyar diákjainak szülei  a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal CIOBAN Maria nevű  jegyzőjéhez. Azért, mert a jelenlegi közigazgatási törvény szerint minden tanácsi határozat megfogalmazásában és törvényes voltában az ő felelőssége a határozatok törvényes keretének ellenőrzése és azok alkalmazásának követése. Ez Cioban Maria munkaköri kötelessége, amelyet egyes határozatok esetén nem lát el, hanem elhárítja a felelősséget. Mindezt teszi az adófizetők pénzéből, akik között jócskán akadnak magyar szülők is, akiknek most azzal kell szembesülniük, hogy ügyüket a város jegyzője nem tekinti kötelező érvényűnek.

Már többször elmagyaráztuk és újfent megpróbálunk rávilágítani arra, hogy a a Bernády iskola elnevezést kimondó, és annak életbeléptetésének felelőseit megjelölő tanácsi határozat  megfogalmazásában is fontos, mondhatnánk végzetes szerepe volt. Minden egészséges és végrehajtható határozat kidolgozása neki köszönhető, úgy ahogy minden végrehajthatatlan és könnyen megtámadható határozat kidolgozása is neki köszönhető.

Cioban Maria jelenlegi demokratikus társadalmunkban megengedheti magának azt, hogy egyes tanácsi határozatokat semmibe vesz, sőt azok végrehajtását, közigazgatási életbeléptetését bojkottálja, mindezt teszi a város polgármesterének az engedélyével vagy lehet, hogy utasítására, hiszen hogyan lehetséges az, hogy minden egyes magyar közösséget érintő tanácsi határozat erre a sorsra jut. Az elmúlt években jó pár városi tanács által törvényesen meghozott határozat, kétnyelvű iskolai homlokzati táblák, kétnyelvű utcanévtáblák ugyanerre a sorsa jutottak, nem lettek életbe léptetve, és ezek kudarcában Cioban Maria  szerepe óriási volt.Természetesen nem Cioban Maria az egyedüli felelős, túl egyszerű lenne ez így. A magyar közösség által megválasztott tanácsosok sem igazán járnak utána annak, hogy mi is történik a valóságban az általuk megszavazott, magyar közösséget érintő határozatokkal. Sőt, vannak olyan személyek, az alpolgármester például, aki a közigazgatás bársonyszékét koptatja már jó ideje, viszont úgy tűnik nem jut ideje arra, hogy konkrét lépéseket tegyen a határozatok életbe léptetésével kapcsolatosan.

Összegzésképp elmondható, hogy adófizetők pénzéből fenntartott állami rendszerek nem tisztelik az emberi jogokat, a mi esetünkben csupán egy iskola nevéről beszélünk, amely sehogy sem akar megvalósulni.

Mint már említettük egy korábbi bejegyzésünkben, mi a 2-es Iskola tanulóinak szülői újfent meglátogattuk Cioban Maria jegyzőt és tőle próbáltuk megtudni mi lett a sorsa a Bernády névadásról szóló tanácsi határozatnak. Az utóbbi hónapokban ez az ügy leállt, ennek okait szerettük volna megismerni, a felelősséget vállaló, pontosan elmulasztó személyeket megtalálni ebben a nagyon bonyolult nem igazán polgárközpontú rendszerben.  Tehát a Bernády névadási folyamat elindítása óta többször  meglátogattuk városunk jegyzőjét. Minden egyes  esetben többen mentünk, és a városunk jegyzője rávilágított, hogy a jelenlegi tanácsi határozat helyébe új határozatot kell hoznia a tanácsnak, mert a jelenlegi alapján nem lehet iskolát elnevezni Marosvásárhelyen.  Ezt a határozatot magukat hozzáértőknek nevezett személyek hozták, akik közül többen azt üzenték a Bernády ügyet képviselő civileknek, hogy bízzák rájuk ezt az ügyet, ők majd megoldják azt. Úgy látszik a megoldás alatt azt értették a kedves választott képviselők, alpolgármester, hogy mindent megtesznek, hogy ez a névadás ne születhessen meg. Például sürgősségi eljárásként viszik a tanács elé, amikor ők maguk tudják a legjobban, hogy ezzel a lehető legnagyobb jogi alapot biztosítják majd a jövőbeni feljelentéseknek. Ahogy ezesetben meg is történt: az egyik polgármesterjelölt, Cornel Briscaru, meg is támadta a határozatot a Közigazgatási Bíróságon arra hivatkozva, hogy a névadási eljárást nem sürgősségi eljárásként kellett volna tárgyalni. Lévén, hogy az RMDSZ tanácsosoknak már volt némi tapasztalatuk abban, hogy miért nem szerencsés a sürgősségi eljárás (lásd Kossuth Lajos utca), talán ezt megelőzhették volna volna a mostani tanácsi határozat esetében. Az is lehet, hogy a tanácsosoknak megfelel, ha egy magyar közösséget érintő ügyet megtámadnak a bíróságon, mert akkor nem kell tenniük semmit.

A Bernády ügy esetében még történt egy pár hiányosság, nem lett a névadó bizottságok -  városi és megyei –  által engedélyezve a névadás, ezeknek az eljárásoknak meg kellett volna születniük a tanácsi határozat meghozatala előtt. Egy szó mint száz, ez az ügy több sebből vérzik, és ezekért a sérülésekért senki nem vállal felelősséget, sem a jegyző, sem az RMDSZ tanácsosok, sem a névadó bizottság tagjai, egy szóval senki nem felelős azért, hogy ma nincs egyetlen egy magyar elnevezésű általános iskola Marosvásárhelyen, és azért sem, hogy ez a helyzet változatlan marad, hacsak a megmaradt két jelenleg név nélküli iskolát el nem nevezik Adrian Păunescuról és Antonescuról. De ez már egy másik történet.

 

Levél a megyei névadó bizottság tagjaihoz

A szülők tovább folytatták a Bernády névadás üggyel együttjáró kálváriát.

A tanácsi határozat meghozatala előtt a törvény előírásai alapján a következő lépéseket kellett volna megtenni :

1. Névadási eljárás városi névadási bizottságnál.
2. Névadási eljárás megyei névadási bizottságnál.

Mindamellett, hogy ezek a bizottságok elvi döntéseket hozhatnak, ezeket az eljárásokat még a tanácsi határozat megszületése előtt kellett volna kezdeményezni valamint kivitelezni. A tanácsi határozat megszületése előtt a Bernády akciócsoport tagjai figyelmeztették a tanácsosokat, hogy a névadó bizottságok eljárásai hiányában veszélybe kerülhet a névadás, de minden egyes ezügyben megkeresett személy azt állította, hogy ez nem lesz gond.

Az élet újfent megcáfolta a városi tanácsosok elképzeléseit mert azt látjuk, hogy a megyei és  a városi névadási bizottság sem hajlandó érdemben lépni. Különböző okokra hivatkozva elhalasztják az iskolanévadáshoz kötődő döntéseiket. A névadási bizottság magyar nemzetiségű tagja meg azzal fenyegetőzik, hogy lemond, ha a bizottság román nemzetiségű tagjai nem hajlandóak ezügyben dönteni. Ezek a mondvacsinált lemondások nem segítenek az ügynek, talán a tanácsi határozat megszületése előtt kellett volna mindenkinek letenni valamit az asztalra és együttműködni, közösen megbeszélni a lépéseket, talán akkor a névadó bizottság magyar tagjai is tehettek volna valamit iskola névadás ügyben és a tanácsosok nem hoztak volna egy elsietett, rosszul előkészített megvalósíthatatlannak tűnő tanácsi határozatot.

A Bernády szülői akciócsoport tagjai úgy döntöttek, hogy egy újabb számonkérő és nyomásgyakorló lépésre szánják el magukat, ennek következtében megfogalmaztak és átadtak egy levelet a megyei névadó bizottság tagjainak, amelyben felkérték az öt bizottsági tagot, hogy kizárólag szakmai döntést hozzanak a Bernády név véleményezésekor. A névadást szabályozó 2002/63-as Kormányrendelet értelmében az intézmények névadásáról a helyi tanács dönt, amely határozathoz kötelező mellékelni a kormánybiztosi hivatal keretében működő megyei névadó bizottság véleményezését. Az akciócsoport azért fordult levélben a névadó bizottsághoz, mert az március folyamán tárgyalta ugyan a polgármesteri hivatal által átküldött  iratcsomót, viszont a tárgyalás kimenete eredménytelen volt. A névadás ügyet tartalmazó iratcsomót, döntéshozatal nélkül visszaküldték a polgármesteri hivatalnak azzal az indoklással, hogy nem szerepel benne az Emil Dandea-ról szóló anyag (ugyanis a 2011/430-as határozatban a Marosvásárhelyi Tanács nem csak a Dr.Bernády György iskola névadási folyamatának elindításáról, hanem egy másik iskola Emil Dandea nevének felvételéről is döntött). Ez az ok akár elfogadhatónak is nevezhető, kérdés, hogy mi lesz ezután, kik fogják összeállítani az újabb iratcsomót és hogyan? Benne lesz az Emil Dandea elnevezés vagy sem?

Most már egyre inkább körvonalazódik, hogy a Bernády névadás ügy, pontosabban a névadást meghatározó helyi tanács határozatát nem lesz egykönnyű életbe léptetni, lévén, hogy a rövid élete során mindenki aki felelősséget vállalt érte elhagyta, árván maradt, senki nem tartja fontosnak, sem magyar sem román tanácsosok, politikusok. Mi, akik rengeteget tettünk ezért az ügyért döbbenten és fájdalommal vesszük tudomásul, hogy városunkban nem lesz egyhamar magyar elnevezésű iskola.

Szomorú.

A levél a névadó bizottsághoz (román nyelven)

 

Hat hónapos mulasztást pótolt (részben) a marosvásárhelyi tanács, illetve az RMDSZ frakció

Mint ismeretes a marosvásárhelyi helyi tanács 2011. szeptember 29-én a 312-es határozatával döntött a város iskoláinak vezetőségeibe juttatandó képviselők névjegyzékéről. Amint 2012. március 26-i közleményünkben leírtuk, a 2-es Számú Általános Iskolába a városi tanács szeptemberi ülésén két tag helyett csak egyet delegált, és ezt sem az RMDSZ frakció kebeléből, noha ekkor már több mint két hete zajlott a Bernády névadási akció.

A Bernády akciócsoport közleményének hatására a március 29-i tanácsülésen a közgyűlés megszavazta Dr. Benedek István, Csegzi Sándor RMDSZ-es és Moldovan Octavian Dan szociáldemokrata párti tanácsosok részvételét az iskola vezetőségébe, és a 9 tagú testületet 13-ra növelte. Ezzel döntéssel a 3-5-ös nemzetiségi arány 5-5-re változott, de az iskola szintjén a testületet ki kell egészíteni még két tanárral és egy szülővel. Tehát a Bernády névadásnak kedvező iskolaszék kialakítása ezzel nem ért véget, a végleges vezetőségi tanács összetételének kialakítása átkerült megint az iskola térfelére.

Érdekességként megjegyzendő, hogy tanácsosaink a szülőket vádolják tájékozatlansággal, türelmetlenséggel, annak ellenére, hogy az RMDSZ frakció tagjainak több cselekedete esetlenségről, tájékozatlanságról, passzivitásról tanúskodik, már csak ha az iskola vezetőségi tanácsának esetében tapasztalt 6 hónapos mulasztást is nézzük. Egy újabb beszédes példája az „odafigyelésnek”, hogy a tanácsi határozat elfogadása után az érintett tanácsosok azt nyilatkozták a sajtónak, hogy a tanács két személyt szavazott be az iskolaszékbe (Dr. Benedek Istvánt és Moldovan Octavian Dan-t), és Csegzi Sándor a polgármester képviseletében vesz majd részt az iskolai vezetőség munkájában (lásd sajtó1, sajtó2., alábbi rádióinterjút) Az ülésen jelen levő képviselőnk szerint ilyen határozathozatal nem történt, és a  2012/54-es tanácsi határozatból is kitűnik, hogy szó sincs arról, hogy Csegzi Sándort a polgármester delegálta volna, hanem fehéren-feketén három név szerepel a városi tanács küldötteként. A dolog már matematikailag is sántít, mert ha a polgármester az általa delegált személy helyett Csegzi Sándort küldte volna az iskolaszékbe, akkor nem kellett volna 9-ről 13-ra növelni az iskolai vezető testületben levő személyek számát, ugyanis így pont meg lett volna a 9 fő, és Dr. Benedek Istvánnal, valamint a szociáldemokrata képviselővel 5-4 lett volna az arány, azaz kialakult volna az elvárt többség.

Számunkra a dilemma ez esetben csak a következő: újabb tájékozatlanságról van-e szó, vagy inkompetenciáról, ugyanis miről beszélhetnénk, ha egy határozat meghozatala után maguk az érintett személyek nem tudják, hogy tulajdonképpen mire adták voksukat, és ki kit delegált. Bármiről is lenne szó, mi csak remélhetjük nem így fognak majd szavazni a 2-es Általános Iskola vezetőségi tanácsában is.

Részlet a Dr. Benedek Istvánnal készített interjúból (Marosvásárhelyi Rádió)

 

Ismerős helyzet: újabb be nem tartott RMDSZ ígéret

Úgy tűnik, hogy a marosvásárhelyi 2-es Számú Általános iskolában továbbra sem lesz RMDSZ által delegált magyar tagja az vezetőségi tanácsnak. Az oly sokat hangoztatott új tanügyi törvény szerint, amelyre az RMDSZ politikusok olyan büszkék, a vezetőségi tanácsok fontos szerepet töltenek be egy tanügyi intézmény életében. Az új vezetőségi tanácsok pedagógusokból, szülőkből és a helyi közigazgatás képviselőiből állnak.  A helyi közigazgatás szerepe tovább erősödött, amióta az iskolák a helyi közigazgatás tulajdonába kerültek. Ennek következtében a városi tanácsnak és az RMDSZ frakciónak óriási felelőssége van az oktatási folyamatokat illetően.

.

Akciócsoportunktól a novemberi kerekasztal beszélgetésen az RMDSZ politikusok kritikusan számon kérték, hogy az akciócsoport tagjai miért nem kerültek be a kettes iskola vezetőtanácsába. Ugyanakkor azt is elismerték, hogy a 2011 szeptemberében tartott városi tanácsülésen a testület egy határozatot hozott a marosvásárhelyi tanügyi intézmények vezetőtanácsaiba delegálandó személyekről, és a kettes iskolába egy román személyt delegált. Mindamellett, hogy ekkor a Bernády névadás ügy már hetek óta zajlott, és Csegzi Sándor alpolgármester egy rádióbeszélgetésen előzetesen azt ígérte a szülőknek, hogy szeptemberben magyar tanácsosokat delegálnak az iskola vezető testületébe. A szülői akciócsoport azóta többször felszólította az RMDSZ frakciót, hogy módosítsa a szeptemberi határozatot, de annak ellenére, hogy ígéretek elhangzottak, a megvalósítás nem történt meg. A vezetőségi tanácsok fontosságáról azonban épp az RMDSZ frakció egyik tanácsosa tartott előadást a pedagógusoknak ez év elején egy pedagógus megbeszélésen (sic). (Borbély László 2011. november 4-i ezirányú rádiónyilatkozata)
.

Ezek alapján úgy tűnik, hogy az RMDSZ a konkrét cselekedetek helyett újfent a be nem tartott ígéreteket részesíti előnyben. A 2–es Számú Általános Iskolában a jelenlegi vezetőségi tanács döntései veszélyeztethetik a magyar közösség érdekeit az intézményen belül, pl. ősztől magyar pedagógusok szerződéseit szüntethetik meg, és más fontos horderejű döntésekben hozhatnak kedvezőtlen határozatokat. A szülők beválasztottak egy aktív, érdekérvényesítésben jártas szülőt az vezetőségi tanácsba, ennél fogva az RMDSZ által a szülők irányába gyakorolt minden eddigi kritika okafogyottá vált. A jelenlegi vezetőségi tanácsban az arány 5-3, amelyből a többség román nemzetiségű, tehát minden, a magyar közösséget érintő döntés végeredménye előre borítékolható.

Az iskola vezetőségi tanácsának etnikai arányát csak a városi tanács által delegált személyek etnikai hovatartozása változtathatja meg. A tanács tagjai jelenleg két román pedagógus, két magyar pedagógus, egy román szülő, egy magyar szülő, továbbá két román nemzetiségű személy, egy a városi tanács és egy a polgármester képviseletében. Lévén, hogy más iskolákba delegáltak magyar tanácsosokat, de a 2-es Számú Általános Iskolába viszont nem, pedig megtehették volna, az RMDSZ frakciót felelősség terheli a jelenleg kialakult helyzetet illetően, és a szeptemberi mulasztást mind a mai napig nem sikerült jóvátenni.

Legutóbb döbbenettel értesültünk arról, hogy a március 29-én tartandó tanácsülés napirendi pontjai között szerepelő 9. pontjának határozattervezetében, amely a 2011/312-es, hiányos szeptemberi határozatot hivatott kiigazítani, nem szerepel a 2-es Számú Általános Iskola. Annak ellenére sem, hogy szeptemberben két képviselő helyett csak egy személyt delegált a városi tanács a testületbe, és úgy néz ki, hogy az RMDSZ újfent nem tett eleget választópolgárok felé tett ígéretének.
.

Jelen közleményünkben ismételten felkérjük az RMDSZ frakciót, hogy tegyen meg minden megfelelő lépést, és ígéretéhez híven delegáljon magyar tanácsosokat  a 2-es Számú Általános Iskola vezetőségi tanácsába, mert ellenkező esetben félő, hogy a magyar gyerekek és pedagógusok érdekei sérülni fognak.

Részlet a 2011. december 8.-i Csegzi Sándorhoz címzett nyílt levélből

Részlet a 2011. december 12.-i Csegzi Sándorhoz címzett nyílt levélből

Médiamegjelenés

2012. március 27.A tanácsosokat vádolják a szülők
2012. március 29.Bernády-ügy: hátra van még a neheze
2012. március 30.Az iskolaigazgató felfüggesztését kérik
2012. március 30.A problémát meg kell oldani, nem dumálni kell róla

 

Benedek István levelét megírta

Mint ismeretes, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete februárban írásban kérte a Maros Megyei Tanfelügyelőségtől, hogy menessze Codruța Băciuț igazgatót a 2-es Számú Általános Iskola éléről. Kérését azzal indokolta, hogy az intézmény vezetője nem kezeli megfelelően a két tagozat közötti konfliktusokat. Amilyen általában az adjon Isten, olyan a fogadj Isten is. Jelen írásban azonban nem Matei Főtanfelügyelő semmitmondó és félrebeszélő válaszáról szeretnék írni, hanem inkább a kérést elemezném.

Egy ilyen jellegű feljelentésre még akkor is nehezen lehetne elmarasztaló határozatot hozni, amennyiben a Főtanfelügyelőben meglenne az a pozitív hozzáállás, ami nincs, hiszen a feljelentés nem tartalmaz semmi kézzelfoghatót, ami alapján objektíven ki lehetne vizsgálni az ügyet, és egy ilyen drasztikus döntést meg lehetne hozni. Dr. Benedeknek, mint orvosnak tudnia kellene, hogy egy diagnózisnak pontosnak kell lennie, csak akkor lehet egy kórra, betegségre orvosságot kiírni, amennyiben megvan a megfelelő kórkép. Sajnos a jelzett feljelentésből ez teljességgel hiányzik. A két tagozat közötti konfliktus rossz menedzselésére hivatkozni egy ilyen beadványban meglehetősen gyenge érvelés, és nem fedi egyáltalán a valóságot, hiszen szerény véleményem szerint az igazgatónő felmondatását az érvényben  levő törvények be nem tartása miatt, valamint a hatáskörének túllépése miatt lehetett volna kérni.

Amennyiben az RMDSZ beadványa a következőkre hivatkozott volna:

1. az Országos Diszkriminációellenes Tanács által a tavalyi év május 4-én hozott 172-es Határozatára, amely elmarasztalja az iskolát a kétnyelvűség mellőzése miatt,
2.  a 2001/215-ös Helyi Közigazgatási Törvényre,
3. netán a tavaly éppen az RMDSZ által elfogadtatott Oktatási Törvény 45/14-es cikkelyére (mely szerint a szülők és a gyerekekkel való kommunikációban használható az oktatás nyelve is)
4. hogy az intézmény vezetője nem tartja be az ország törvényeit, meg túllépi a hatáskörét, amikor kihívja a rendőrséget az iskola szülői bizottsága egyik személyesen ismert tagjának megleckéztetésére, aki abba a bűnbe esett, hogy éppen adományt adott át az iskolának, de (ÉGBEKIÁLTÓ!) magyar nyelvű adománylevéllel

akkor talán lett volna valamelyes remény , hogy a Tanfelügyelőség a kérésre  esetleg a füle-botját megmozdította volna.

Természetesen nem lehetünk annyira naívak, hogy azt higgyük , hogy Romániában és főleg Marosvásárhelyen, mikor román-magyar ügyről van szó, a törvényre való hivatkozással  pert lehet nyerni. De az RMDSZ legalább bebizonyíthatta volna, hogy komolyan gondolja azt amit tesz, de így inkább azt sejteti, hogy az egész cécó csak a szervezet imidzsét hivatott kozmetikázni.

Médiamegjelenés

2012. március 6. Igazgató megtartva, Bernády halasztva!

 

Lassú víz partot mos?

2011. decembere: 2011/430-as tanácsi határozat, mely a Bernády névadási folyamat elindításáról dönt.

2012. januárja: a Nemzeti Liberális Párt visszavonatná a határozatot

2012. januárja: az APDO-LIDER bíróságon kéri a határozat felfüggesztését, amelyet a testület február 23-án elutasít

2012. februárja: Matei Dumitru főtanfelügyelő szerint az iskolát az iskola kell hogy elnevezze, Sita Ioan tanácsos szerint „nem kell sietni”

2012. februárja: az APDO-LIDER bíróságon kéri a határozat semmissé nyilvánítását

2012 februárja/márciusa: Az APDO-LIDER óvást nyújt be  az alapfokú határozatot ellen

Hát mi nem sietünk. Itt vagyunk már réges-rég, és csak figyelünk, várunk, nyugodtak vagyunk és fegyelmezettek. Mert ha azt mondják, hogy még nem jött el valaminek az ideje, hát nem jött el. Még csak húsz év és egy kicsi telt el ebből a nagy demokráciából, és mi az a húsz év az örökkévalósághoz képest? Na, ugye? Semmi. Persze, hogy semmi. Nem kell sietni. Még beleszédülünk a nagy rohanásba és akkor nézhetjük magunkat! Ki fog akkor majd örvendeni mondjuk 100 év múlva egy marosvásárhelyi magyar nevű iskolának? Mi nem, persze, de majd valaki. Aki véletlenül még itt lesz. És nyomon követi a tanácsi határozatot, amint nyugodtan átcammog a Polgármesteri Hivatalból a Maros Megyei Kormánybiztosi Hivatalba és onnan majd a Névadó Bizottsághoz, ahová még tervezet korában kellett volna eljutnia (2002/63-as Kormányrendelet). Megjegyzendő: óriási vállalkozás lesz az a nyomon követés, jól gondolja meg az, aki majd bevállalja. Véleményünk szerint kizárólag jó fizikumú, igen zsenge korú, kisportolt, lehetőleg aggastyánkort megért felmenőkkel büszkélkedő siheder jöhet számításba, ha még életében el akarja csípni egy pillantásra a tanácsi határozatot ezen a rögös, viszontagságokkal és veszedelmekkel teli 50 (ötven) méteres úton.

Hogy miért kell ez az út? Hát azért, mert a Névadó Bizottság sem siet. Ide-oda megy a papír, persze nem ilyen ukmukfukk, ahogy leírtuk, hanem ennél sokkal ráérősebben, hogy a papír se szédüljön. Mert nem egyszerű dolog ez a névadás, egyáltalán nem. Eldönteni mondjuk Bernádyról, hogy megérdemli-e, hogy egy intézmény a nevét viselje… Márpedig el kell dönteni. És ezt a döntést alaposan meg kell fontolni. Mert létezik már Bernády tér, Bernády szobor és valószínűleg akkor nem kellett ennyit várni egy véleményezésért. De, hogy egy intézmény felvehesse a nevét, azért ugye jól kivárunk.  Mert ki volt Bernády, hogy intézményt nevezzünk el róla? Mit tett a városért? Mit adott a városnak? Ugye mennyi kérdés? Ezek megválaszolása pedig komoly kutatómunkát igényel. Nem lehet elsietni. Hogy majdnem az egész város neki köszönheti a létét? Hogy városalapító? Orvosi és Gyógyszerészeti, elemi iskolák, Kultúrpalota, csatornázás, parkosítás? Ugyan! Nem eszik olyan forrón a kását!

Egy dolgot azért még szeretnénk megtudni, és ha már úgyis így ráérünk, meg is kérdezzük a tanácsos uraktól:

Szerintük az 57 362 marosvásárhelyi magyar lakosból (2011-es népszámlálási adat) hány ér rá az elkövetkezendő húsz évben is?

Médiamegjelenés

2012. március 6. Igazgató megtartva, Bernády halasztva!
2012. március 5. Megszavazták a névadást, mégis gátolják

 

Itt a politika

Hát itt. Azaz ott. Mármint a 2-es Számú Általános Iskolában. Még pontosabban a román tagozat blogján (scoala2.blogspot.com). Mert a törvények (melyek sok esetben honi tájainkon zavarosak, értelmezhetőek így is, úgy is), ebben az esetben tökéletesen érthetően és egyértelműen hiába mondják ki azt, hogy az iskolában nem szabad politizálni. Hiába. Mert az említett blog csöpög a politikától. Attól a fajtájától, amit például a Cuvântul Liber napilaptól megszokhattunk, ha ne adj’ Isten, arra vetemedtünk, hogy ilyen újságokat lapozgassunk. De ha nem tettük eddig, ne tegyük ezután sem! Egyszerűen azért, mert a román tagozat blogján megtalálunk mindennemű olyan irományt, ami rólunk, ellenünk, Bernády ellen íródott az utóbbi időben:

-román szülők és pedagógusok tiltakozását a Bernády elnevezés ellen (nem is egy változatban)
-Dr. Ioan Pop Sabău ügyvéd magyarázatát arról, hogy az APDO-LIDER „emberjogvédő” szervezet miért tartja fontosnak Cornel Brişcaru „emberjogvédő” beadványát a tanácsi határozat ellen, mely a Bernády névadás elindításáról döntött 2011. december 22-én
-honfitársaink „politikamentes” hozzászólásait, melyek a tolerancia, multikulturalitás és egyéb ilyen és ehhez hasonló értékek jegyében pocskondiáznak bennünket, közösségünket, múltunkat, történelmünk kiemelkedő személyiségeit.

De a törvény, az törvény, ugye? (Tán még Romániában is.) Éppen ezért, a 2-es Számú Általános Iskola magyar tagozatán tanuló gyerekek szüleinek egy csoportja beadvánnyal fordult Matei Dumitru főtanfelügyelőhöz, melyben kérte: vizsgálják meg a román blogot- nem beteg-e. A tünetek ugyanis egyértelműen arra utalnak, hogy „politikániában” szenved, ami sajnos egy nagyon csúnya, súlyos szövődményekkel járó betegség, de ha idejében diagnosztizálják, akkor tökéletesen gyógyítható. A szülők arra is felhívták a főtanfelügyelő figyelmét, hogy ez a betegség sajnos ragályos, ezért vizsgálat alá kell vetni mindenkit, aki érintkezett a bloggal, ellenkező esetben valóságos tömegjárvány alakulhat ki az iskolában.

Bízunk a szeretetben, a dalban, a Magasságos Zöldostorosban, az ész hatalmában, na meg az orvostudományban is, természetesen, és lélegzetvisszafojtva várjuk a kivizsgálás eredményét. Talán van remény…

 

Első fokon elutasított felfüggesztési kérés

A Maros Megyei Törvényszék a mai nap első fokon elutasította az APDO Lider “emberjogi szervezet” kérését, melyben Cornel Brișcaru elnök a Közigazgatási Bíróságtól a 2011. december 22-én a Bernády névadással kapcsolatosan hozott tanácsi határozat felfüggesztését kérte. Cornel Brișcaru a számára kedvezőtlen döntésért Szász Róbert bírót okolja, és kilátásba helyezte, hogy megóvja az ítéletet.